Wagashi

A Wagashi (和菓子) egy hagyományos japán édesség, amelyet gyakran teával tálalnak, különösen azokhoz a fajtákhoz, amelyeket a teaszertartás során fogyasztanak el.A legtöbb wagashi növényi összetevőkből készül.

Történelem

A „wagashi” szó a „wa” szóból származik, ami „japán”-t jelent, a „gashi” pedig a „kashi” szóból, azaz „édesség”.A wagashi kultúrája Kínából származik, és Japánban jelentős átalakuláson ment keresztül.A módszerek és összetevők az idők során átalakultak, az egyszerű mochitól és gyümölcsöktől a kidolgozottabb formákig, hogy megfeleljenek az arisztokraták ízlésének a Heian-korszakban (794-1185).

A Wagashi típusai

Sokféle Wagashi létezik, többek között:

1. Namagashi (生菓子)

A Namagashi egyfajta wagashi, amelyet gyakran szolgálnak fel a japán teaszertartás során.Tapadós rizsből és vörösbabtésztából készülnek, szezonális témákra szabva.

2. Mandzsu (饅頭)

A manjū egy népszerű hagyományos japán édesség;a legtöbb külseje lisztből, rizsporból és hajdinából, valamint főtt azukibabból és cukorból készült anko (vörösbabtészta) töltelékkel rendelkezik.

3. Dango (団子)

A Dango a mochiko-ból (rizslisztből) készült gombóc és édesség, amely a mochihoz kapcsolódik.Gyakran zöld teával tálalják.A Dango-t egész évben fogyasztják, de a különböző fajtákat hagyományosan adott évszakban fogyasztják.

4. Dorayaki (どら焼き)

A Dorayaki a japán édesség egy fajtája, egy vörösbabos palacsinta, amely két kis palacsintaszerű pogácsából áll, amelyek castellából készülnek, és egy édes azuki babpaszta töltelék köré tekerjük.

Kulturális jelentősége

A Wagashi mélyen összefonódik az évszakok váltakozásával és a japán esztétikával, gyakran átveszik a természet alakját és motívumát, például virágokat és madarakat.Nemcsak ízeikért, hanem gyönyörű, művészi előadásaikért is élvezik őket.Jelentős szerepük van a japán teaszertartásokon, ahol a matcha tea kesernyés ízének kiegyensúlyozására szolgálnak fel.

A wagashi készítését Japánban a művészet egyik formájaként tartják számon, és a mesterséget gyakran kiterjedt szakmai gyakorlatok során sajátítják el.Sok wagashi mestert ma élő nemzeti kincsként ismernek el Japánban.

A Wagashi finom formáival és ízeivel a szemnek és a szájpadlásnak egyaránt csemege, és a japán kulturális örökség szerves részét képezi.